Amikor Tamás Gábor professzor tizenéves korában az ifjúsági tornász válogatott edzésein tanulta a kunsztokat, meg sem fordult a fejében, hogy egyszer majd biológus lehet. Visszatekintve azonban a sport – a maga kemény edzőivel, a sikerek és vereségek törvényszerű változásával és a csapatmunka szeretetével – tanította meg arra a fegyelemre és kitartásra, amit a mai napig kamatoztat kutatóként.
Szegedi tanulmányai után oxfordi diákként egy séta közben érett meg benne, hogy az agykérgi neuronhálózatok kutatására teszi fel a pályáját, ugyanis ott a kollégium és a laboratórium között a legrövidebb út a University Parks területén vezetett.

Ha teheti, mindmáig gyalog jár a szegedi Ligeten át laborba.. . de olyan helyekre túrázni is, ahová máshogy lehetetlen eljutni. Inspirációt persze nemcsak hegymászás és búvárkodás közben kap a kutatáshoz, hanem elsősorban azoktól a kivételes pillanatoktól, amikor tanítványaival együtt élheti át a felfedezés élményét.