László Miklóst „egy darabos” szerzőként szokás emlegetni, ami természetesen nem igaz, de tény és való, hogy az Illatszertár egy aduász. Bárhol, bárki veszi is elő, garantált a siker. Nincs olyan színházi évad, hogy valahol Magyarországon ne játszanák, és akkor még nem is beszéltünk a közkedvelt 1987-es tévéjátékról vagy a hollywoodi feldolgozásokról.

László Miklós vígjátéka – bár a két háború között játszódik – a boldog békeidők hangulatát idézi. A darab szereplői a mindennapi élet apró-cseprő gondjaival vannak elfoglalva: a fiatalok szerelmesek, a házasságban élők féltékenyek, és a műfajból adódóan számtalan félreértés bonyolítja a szálakat.

László Miklós gazdag családból származott, ám a família hirtelen elszegényedett, így apja halála után a fiatalembernek kellett eltartania édesanyját és nyolc testvérét. Dolgozott a cukorkagyárban, ruházati eladóként, nyakkendőügynökként, gépíróként és a budapesti petróleumgyárat is megjárta. Szerencsére az írást sosem adta fel és olyan barátokra tett szert, mint Molnár Ferenc, akinek hatása érezhető László Miklós szellemes dialógusaiban és mély emberismeretében.

Az előadás létrejöttét a

és az Alsóvásrosi Gyógyszertár támogatta.