Szegedi híres személyiségek sorozat : József Attila

Baumgarten- és posztumusz Kossuth-díjas magyar  költő, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja, születésének napja, április 11-e a magyar költészet napja.

József Attila rövid élete alatt tagadhatatlanul nagy hatással volt a magyar költészetre, művészete -halála után- több mint 100 évvel is fontos alapköve a magyar kultúrának.

A költő 32 évet élt, nehéz gyermekkora számos művét ihlette, a nehéz évek és a nehéz lélek csodás költeményekben maradt ránk. Tekintsük át a költő rövid, de termékeny életének eseményeit.

1905. április 11-én született Budapesten, apja kiskorában elhagyta a családot, anyja ezek után nevelőszülőkhöz kényszerült adni fiatalabb gyermekeit. Húgával egy parasztgazdához kerültek, ahol a házimunkáért cserébe kapták ellátásukat. Nevelőszülei szerint olyan név, hogy Attila nem létezett, ezért Pistának szólították. Ez eleinte nagy gondot okozott a kisiskolás fiúnak identitásának megtalálásában, de amikor felfedezte Attila hun vezérről szóló legendáit, visszanyerte önbizalmát.

Két nevelőszülőknél töltött év után testvérével együtt visszakerültek édesanyjukhoz, ám mélyszegénységben éltek, a fiatal költő többször kemény fizikai munkát is vállalt, hogy pénzhez jusson. Ez a sanyarú gyerekkor már 1914-ben arra késztette a költőt, hogy öngyilkosságot kíséreljen meg. A háború alatt még nehezebb helyzetbe kerültek, Attila továbbra is sokat dolgozott, hogy segítse a család megélhetését.

A fiatal költő sokat betegeskedett, skarláttal, tüdőgyulladással és kéztöréssel is kezelték. Rengeteg különböző iskolát megjárt.

1919 decemberében édesanyja meghalt, ami mély nyomot hagyott a költőben, ez később műveiben is visszaköszön. A még mindig csak 14 éves Attila és húga, Etelka nővérük és férjének gyámsága alá kerül, azonban, megterhelő munkáinak sora nem ér véget, 15 évesen hajósinasként dolgozik a Dunán. 

1920-ban a makói magyar állami királyi főgimnáziumba íratja be gyámja, itt kezdi költő pályafutását – verseinek többségében az internátus igazgatójának lányához, Gebe Mártához szólnak. A nyarat Mezőhegyesen tölti, ahol korrepetál, amiért szállást és ellátást is kap. Tanulmányaiban sikereket ér el, ám költeményeit nem tudja megjelentetni. 1922 körül közös ismerősök révén találkozik Juhász Gyulával, aki felismeri benne az ifjú tehetséget. Még ugyanebben az évben Gebe Márta iránti szerelme kezd kibontakozni, bizonyítványa pedig kitűnő, ám másodjára is megkíséreli az öngyilkosságot. 

A kórházban töltött idő után visszatér Makóra, nyáron korrepetálással és hagymaszedéssel keres pénzt. Öngyilkossági kísérlete miatt nem térhet vissza az internátusba, így megélhetése érdekében házitanítóként dolgozik. Juhász Gyula által számos ismeretséget köt és végül a szegedi Színház és Társaság művészeti hetilap 1922. november 1-jén megjelenteti a Távol zongora mellett és az Ősapám című verseit, szerzőjük néhány mondatos bemutatásával együtt. Ezzel a közléssel kezdetét veszi költői pályája.

Juhász Gyula segíti, biztatja és innentől sorban jelennek meg művei. Megismerkedik Babits Mihállyal, Kosztolányi Dezsővel, Szabó Lőrinccel. Ám sikerei ellenére újabb öngyilkosságot kísérel meg. A „csodagyereknek” tartott ifjú költő nem osztotta ezt a véleményt, önéletrajzában leírja, hogy ő nem csodagyerek volt, „csak árva”… 

Folytatás következik…

 

Forrás:
http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/jozsefa.htm
http://enciklopedia.fazekas.hu/palyakep/magyar/Jozsef.htm
https://hu.wikipedia.org/wiki/J%C3%B3zsef_Attila

Fénykép: Google

 

facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail