Szent-Györgyi Albert Szeged büszkesége

Szent-Györgyi Albert nevét nemcsak Szegeden, hanem az egész világon ismerik. Mégis Szeged az a város, amely méltán lehet büszke a magyar tudósra, hiszen ő az egyetlen, aki szülőföldjén élt, és folytatta munkásságát, amikor elnyerte a Nobel-díjat. 

A Szegedi Tudományegyetem egykori rektora igen mozgalmas életet élt, mind a tudományos pályája, mind a magánélete tartogatott érdekes fordulatokat. Ennek a tartalmas és izgalmakkal teli életnek a rövid, teljesség igénye nélküli bemutatása mindenki számára lenyűgöző érdekességeket tartogat!

Szent-Györgyi Albert Budapesten született 1893. szeptember 16-án. Intelligenciáját és az orvostudomány iránti kíváncsiságát anyai ágon örökölhette, híres tudósdinasztiából származott. 

Dédapja, Lenhossék Mihály orvosdoktor, egyetemi tanár, Magyarország főorvosa. Nagybátyja, Lenhossék József szintén orvos, anatómusprofesszor és antropológus volt, aki 1873-ban a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja lett. A családi legenda szerint neki volt először mikroszkópja Pesten. A fiatal Albert sokáig rossz tanuló volt, így mikor elhatározta, hogy orvosi egyetemre megy, nagybátyja megtiltotta ezt neki, mert attól tartott, hogy szégyent hoz az orvosdinasztiára. Mintegy próbatételként, első munkáit nagybátyja utasítására a végbélről kellett végeznie, később a szemeket is tanulmányozta, majd átment az Élettani Intézetbe.

Az első világháborúban katonaorvosként vett részt, eléggé nehezen viselte a harctéren látottakat, ezért belelőtt saját karjába, hogy kórházba kerülhessen. 1917-ben elvette első feleségét, Demény Kornéliát, 1918-ban pedig megszületett kislányuk, Nelli. A háború utáni években a nehézségek, éhezés jellemezte az életét, több országban megfordult, míg végül 1930. október 26-án visszatért hazánkba, és Szegeden telepedett le. A Rockefeller Alapítvány támogatásával Szent-Györgyi egy modern tudományos központot és biokémiai iskolát hozott létre Szegeden. Új oktatási stílust vezetett be, az addig megszokott merev, tekintélytiszteletre épülő professzorokkal szemben, ő elvárta diákjaitól, hogy vitatkozzanak, meghívta őket a lakására, moziba és kirándulni járt velük. A polihisztor professzor kiváló példaképpé vált tanítványai számára, teniszezett, vitorlázórepülést tanult, aktív életet élt.

Szent-Györgyi a világhírnevet hozó Nobel-díjhoz vezető úton 1932. március 18-án tartott előadásában ismertette, hogy a hexuronsav nem más, mint a C-vitamin. A kitartó munka 1937-ben Nobel-díjat hozott a professzornak, melyet tudományos megfogalmazásban „a biológiai égés folyamatával kapcsolatos felfedezései, különösen a C-vitaminnal és fumársav katalizátorral végzett kutatómunkája elismeréseképpen” kapott. Az érem ma a Magyar Nemzeti Múzeumban található.

A Nobel-díj elnyerése után ismét felgyorsultak az események Szent-Györgyi életében. 1938-ban a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választotta, majd amerikai előadókörútra indult, ahonnan felesége nélkül tért vissza. Belgiumban egyetemi professzorként végzett munkájáért III. Lipót belga király kitüntette. 1941-ben pedig elvette második feleségét, Borbíró Mártát, akivel egészen 1963-ig, a nő haláláig éltek együtt.

A második világháborúban szintén részt vevő tudós ez alkalommal a politikai színtéren harcolt, ahol jelenléte olyan markáns volt, hogy maga Adolf Hitler követelte a kiadatását. Ezek után a tudósnak el kellett rejtőznie, ezért V. Gusztáv svéd király svéd állampolgárságot adott neki és feleségének, így sikerült kikerülnie az őt kereső tekintetek kereszttüzéből. 1947-ben aztán Amerikába emigrált.

26 éve nem járt már hazájában, amikor 1973-ban elfogadta a meghívást, és az MTA Szegedi Biológiai Központjának avatására hazalátogatott. 

Kifejezetten hosszú és tartalmas élete 92 éves korában ért végéhez.

 

facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail