Beregi-ház

A szegedi városkép reprezentatív palotasorának egyik különlegessége, amely elsősorban a téglaépítészet és a szecessziós építészi gondolkodás kivételes egymásra találása. Kótay Pál, a szegedi fölsőipariskolai tanár, kimagasló építőművészi teljesítménye, aki ezzel az épülettel a magyaros szecesszió egyik helyi remekét alkotta meg. Az ő stílusérzékét dicséri az épület, amely részleteiben a helyi vasművesek, bádogosok, asztalosok és kőművesek kivételes hozzáértését őrizte meg. A homlokzatokat a tégla vöröse, a keramit fakósárgája és a vakolt felületek tompa tónusa uralja. Harmonikusan illeszkednek közéjük a népművészeti motívumoktól ihletett, plasztikus pirogránit virágdíszek. A homlokzatok látványában a főszerep a falfölületeket ritmusosan tagoló, részleteiben hallatlanul gazdag sordíszítményeknek, és az égetett téglákból formált szalagos díszeknek jut. Ha fölnézünk az épületre, mind gazdagabban és finomabban csipkézett formákban ölt alakot a díszítmény. Ily módon az épület monumentális ékszerdoboz érzetét kelti bennünk, ami a párkányok pazar kivitelének, a tetőzet díszítményeinek és főként az épület sarokrészét megkoronázó keleties jellegű toronysisaknak köszönhető. Külön érdemes szemügyre venni a kovácsoltvas díszeket, és a saroktorony alján a szép rajzolatú sgraffitokat. Az épület földszinti terei kevésbé őrzik az eredeti képet, de a lépcsőház, a belső homlokzat, és a körfolyosó igazi századfordulós környezetet idéz föl ma is.

Deák Ferenc utca 22.