Raichl-palota

Az építész szegedi palotája nagyobb méretű, hivalkodóbb kivitelű, mégis szerényebb szabadkai párjánál, nem éri el annak nagyszerű stílusegységét, részleteinek kidolgozottságát. Ám ennek ellenére feltűnő, impozáns megjelenésű épület. Raichl anyagi gondjai miatt nem tudta befejezni házát, így eladta Vadász János (1880-1944) ügyvédnek, aki azonban következetesen végigvitte tervezője elképzeléseit. Felépítésekor még kimagasodott környezetéből, fák sem takarták homlokzatát, mai látványából pedig hiányoznak a később megszüntetett földszinti üzletek nagy faportáljai is. Sarokkialakítása kínálja a leggazdagabb látványt. A vaskos formákból képzett, majolika díszes zárt erkélyek szinte kitámadnak a falsíkból. Fölöttük erdélyi ihletésű, könyökfával megtámasztott fa előtetők alatt díszes mellvéddel szegett nyitott erkélyeket találunk, majd a saroktornyot formázó orommezők okkersárga magyaros kerámiadíszei következnek. A tetőzet fölé bástyaszerűen képzett torony magasodik. Az oldalsó homlokzatokat uralják az orommezők kék és arany színekben pompázó népies mintázatú mozaikdíszei, amelyek domborműves kerámiadíszekben alakot öltő indás-szalagos vagy éppen virágot formázó változatai hol ablakokat kereteznek, hol pedig a falmezőket töltik ki. A részletekre is érdemes figyelni: szépek a csipkeszerű, kovácsoltvas mellvédek és az ablakok könyöklőinél a díszes virágtartók.

Az építész magánpalotaként tervezte és építette. Földszintjét eredetileg üzletek foglalták el, nagy, földig leérő portálokkal, amely állapotot ma már csak az épület bejárata képviseli. 1911–21 között itt működött az Apolló Mozgófénykép Színház. A második világháború után diákotthonként szolgált, az 1970-es évektől a Szegedi Tudományegyetem Gyakorló Gimnáziumának ad helyet, 1986-tól az intézmény főépülete. Az iskola céljára átalakított épületben a lépcsőházi kovácsoltvas mellvéd egy részét kicserélték, a földszinten az egykori üzletek helyén ma tantermek vannak. A tetőteret beépítették, itt is tantermeket alakítottak ki, a kéményeket elbontották.