1861. december 15-én járunk Pesten, Szendrey Júliáék lakásában. Az ország lassan ébredezik a Bach-korszak nyomasztó évtizedéből. A nemzet özvegye is 11 éve újra házas. Második férje Horváth Árpád történész, a púpos, „örökké mogorva, kedvetlen ember”, aki a házasságban nem tűr ellenmondást: ”most már nőm vagy, s én a te parancsoló urad, törvényhozód, és én boldog akarok lenni!”

Nem csoda, hogy ebben a nem túl meghitt családi körben Petőfi Zoltán is a könyveibe menekül. Haragszik sorsára (talán anyjára is a mostohája miatt), de még jobban hiányzik apja, a híres költő és szabadságharcos. Most is az ő gyűjteményes kötetét bújja, egészen pontosan azt az egy verset olvassa újra és újra, amit apja a születése napján írt. Régi szokása (mióta olvasni tud), hogy ezzel köszönti föl saját magát az évfordulón. Egyszerre csak becsapja a könyvet. Ez a legfájóbb pont: az apahiány hasogatja lelkét.
Anyja és dajkája mindezt látva azonnal a segítségére sietnek. Különös játékkal próbálják jókedvre deríteni a születésnapos fiút. A gyűjteményes kötet visszakerül a helyére, és egy olyan történet veszi kezdetét, amit anya és fia, és persze a dajka is, kívülről fújnak, mert ez volt a kisgyerekkor örök esti meséje: mese az örökkévalóságról.

Szereplők:
Petőfi Zoltán/János vitéz: Rákosi Sámuel
Szendrey Júlia/Iluska: Murányi Eszter
Dajka/Mostoha: Maronka Csilla

Látvány: Orth M. Dániel
Jelmez: Kovács Klaudia
Zene: Ágoston Máté
Dalszöveg: Ágoston Petra
Rendező: Kaj Ádám

Belépő: 3900 Ft/fő

Információk:
Facebook: https://www.facebook.com/ti…
Facebook esemény: https://www.facebook.com/ev…