A népszokás szerint a nagyhét a lelki és a testi megtisztulás hete volt. Nagypéntek Jézus kereszthalálának a napja, a böjt és a gyász ideje. Hajnalának rituális cselekedete a mosakodás. A szent gyónás mellett, nagypénteken a szegedi legények kora hajnalban, három órakor „sorkukorékolással” ébresztették föl a város lakóit. Ezután, a Tiszához mentek és mindenki megfürdött benne, hogy a tél baját, a betegségeket jelképesen lemossák magukról. Ilyenkor a beteg gyermekeket is megmosdatták a Tiszában, hogy elmúljon a betegségük. A lányok szótlanul mentek le a Tiszához, és megfürödtek benne, hogy ne fogjon rajtuk semmiféle rontás vagy igézés. A mosakodás végeztével a lányok egy fűzfa lombjai alatt megfésülködtek, ezután kicsit levágtak a hajuk végéből, hogy a moly ne lepje meg, és hogy szép hosszúra nőjön.
A néphiedelem szerint ekkor derülhetett ki, hogy ki a boszorkány a faluban. A tojásfestéshez használt fakanálon lyukat fúrtak, majd a templomban, mise közben ezen a lyukon keresztül látták meg a boszorkányt.
Ezen a napon tiltott volt minden állattartással, földműveléssel kapcsolatos munka, az asszonyok nem mostak (mert akkor a ruha viselőjébe villám csapna), nem szőttek és nem fontak, nem szítottak tüzet, nem sütöttek kenyeret, mert kővé vált volna.
Időjóslás is kötődött nagypéntekhez: ha ezen a napon sok eső esik, akkor nyáron sok lesz a májmétely, és sok szarvasmarha, juh betegszik meg.
Nagyszombat Krisztus sírban pihenésének emléknapja. Ezen a napon térnek vissza a harangok Rómából. Ennek hírét adva Szegeden az alsóvárosi gyerekek házról házra járva, bográcsot verve a következőket kiabálták:
Kígyók, békák szaladjatok,
Mögszólaltak a harangok.
Tücskök, férgek, bogarak,
Soha itt ne lássalak
Kígyók, békák szaladjatok
Itt tovább nem maradhattok.
Mögszólaltak a harangok.
Érdekesség, hogy a világ különböző tájain fekete és fehér szombatnak is nevezik. Ezen a napon ér véget a böjt. Az örömünnep estéje a tűzszenteléssel kezdődik, a pap fehér ruhát ölt, és megáldja a tüzet, majd meggyújtják a Krisztus feltámadását jelképező húsvéti gyertyát. A szentelt tűz hamujának különleges erőt tulajdonítottak, sok esetben hazavitték, és a termőföldekre szórták, vagy az állatok vizébe tették, hogy megvédje őket a betegségektől.
Szokás volt régen ezen a napon a harangszóra kiszaladni a kertbe, megrázni a gyümölcsfákat, hogy a rossz termés lehulljon, és ne legyen férges az új.
Nagyszombaton a fehér szín dominál, a fiatalok fehér ruhában vagy fehér szalaggal a derekukon vettek részt a körmeneten, majd este a hazatérő családok nagy lakomát tartottak.
Virágszombat és virágvasárnap
Az ünnepkör a virágszombattal kezdődik, vagyis a mai nappal! Ezt a napot régen barkagyűjtéssel töltötték a diákok. A közeli erdőkben énekelve barkát és virágokat gyűjtöttek, hogy azokat másnap elvigyék a templomba. Néhány helyen a barkacsomót söprű módjára lennel erősítették egy botra, úgy vitték a misére, majd délután széthordták a rokonoknak, és piros tojást kaptak érte.
A szentelt barkának jótékony hatást tulajdonítottak, orvosságként használták. A bőséges, jó vizet, a család és az otthon oltalmazását várták tőle, sőt, a gonosztól való védelemért beszívták a barka füstjét, torokbaj ellen pedig lenyeltek egy szemet belőle. A családi otthont pedig úgy óvták meg a bajoktól, hogy a tűzhelybe dobták a barkát.
Ezen a napon szokták az idősebb asszonyok a virágmagokat elvetni, és a szentelt barka hamuját az elvetett magok közé szórni, hogy jó termést hozzon. A ház mellett a jószágokat is védik, a szentelt barkáról egy-egy rügyet törnek, és kereszt alakban a ló, tehén homlokán szétdörzsölik, hogy a villám elkerülje őket.
A védelem mellett érdekesség, hogy az eladó sorban lévő lányokat megvesszőzték a barkával, ezzel kívánták elősegíteni, hogy hamarabb férjhez menjenek.
Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának emlékére a húsvét előtti vasárnapot virágvasárnapnak nevezzük. A római egyházban pálmavasárnap, mert ilyenkor pálmaágat vagy olajágat, barkát szentelnek. Úgy tartják a szegedi tájon, hogy a barkát nem jó bevinni a szobába, mert akkor sok légy és bolha lesz a nyáron, amik egyéb rontásokat hozhatnak a házra, ezért inkább a padlásra teszik, vagy az eresz alá tűzik a barkát.
Virágvasárnap népszokása volt a kiszehajtás. A kisze, vagyis a banya (menyecskeruhába öltöztetett szalmabábu) a tél, a böjt, a betegség megtestesítője, amit a lányok énekelve vittek végig a falun, majd vízbe hajították vagy elégették. A kiszehajtás után sok helyen a „villőzés” következett. A lányok villőnek nevezett faágakkal járták a házakat, ezeket a faágakat szalagokkal vagy kifújt tojásokkal díszítették fel. A kisze kivitele a tél kivitelét, a villő behozatala a tavasz behozatalát jelentette. Ez a nap az ú.n. dologtiltó napok (tilos a munkavégzés) közé tartozott, ennek ellenére elterjedt szokás volt virágmagokat ültetni, mert a néphit szerint az e napon elültetett magokból kikelő virágok illatosabbak lesznek.
Források:
https://korkep.sk/cikkek/kultura/2013/03/30/husveti-szokasok-es-hagyomanyok/
https://www.edenkert.hu/elet-mod/legjobb-otthon/husveti-szokasok-hagyomanyok/5469/
http://www.unnepekoldala.hu/husvet
https://keresztenyszo.verbumkiado.ro/archivum/2016/aprilis/1.html
Képek: Google
